Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ubul uborkájának meghámozása

2016\07\24

Tudjátok meg, az emberek nem tudnak segíteni!  Senki sem tudja helyetted élni az életed! Senki sem pótolhatatlan! Csakis a Hit segít! Kérni kell Jézust és az ősök szellemét, az őrangyalokat!  Biztos nem véletlen, hogy legnagyobb bánatomban nem férjemet ölelgetem, nem anyámat, vagy a nem létező legjobb barátnőmet hívom fel telefonon, hanem kimegyek a temetőbe és lefekszem egy sírra. Nem azért, mert odakívánkozom.   Hanem mert nekem élő ember nem tud/ nem akar segíteni.  Senki sem hiszi el, hogy milyen intenzitással viselem évszázadok bánatát  , nekem kell megszakítanom felmenőim görcssorozatát, helyrerakni bolyongó szellemek  sértett önbecsülését.  Ez az életem intenzív szemlélődésről szól. És a béke, a nyugalom, az elfogadás hírdetéséről. Legszívesebben lerúgnám a cipőmet és főznék a földön egy hottentotta rizses mindentbelelevest. Szóval nem értem, honnan e ősi beidegződések, hogy imádok mezítláb lenni, földön ülni, a gyerekeim előtt iszom, ha szomjas vagyok-mint az afrikaiak-miért érzek akkora örömöt minél régebbi épületek és tárgyak érintésétől, miért imádok majdnem mindent szagolgatni, miért van az, hogy számtalan ember felkelti érdeklődésemet, de férjemen kívül nem vagyok képes senkivel baráti kapcsolatot kialakítani......nyögöm, hogy nem lehettem orvos, pedig érdekelne a holisztikus orvoslás, a keleti gyógyítás, a molekuláris gasztronómia....nem, nem nyavalygok, miért nem ment a kémia, meg a matek

2016\07\24

A tehetetlenség dühe. Ősmagány. Őskitaszítottság. Nem tudok tenni, hogy másként legyen. Falakba ütközök. Már kényszeresen félek, hogy bárkivel is összeveszek.  Szexuálisan zaklattak a buszmegállóban. Egy ilyen eset után még szép, hogy feleősödik a depresszióm és a paranoiám.  El akarok költözni.  Itt nincs tovább.  Nem bírom már tizedik éve a kirekesztett szerepét. Nem elég, hogy egy majdnem elabortált magzat voltam, de életemben sem fogadnak be.  Adjanak gyógyszert és munkát.  Please.

2016\06\14

Barátságos katicabogarak és jótékony gombák vizualizálása a kémiai csíkokba.  Történik valami csoda, s a fosszilis tüzelőanyagokat és a műanyagokat befogadja a Föld. Megtisztulnak az óceánok és a folyók. A sok génmanipulatív tudósnak valódi gondoskodó szeretet költözik a szívébe. Az asszonyokat elnyomóknak eszükbe jut szeretetteljes szülőanyjuk.  Áldás, békesség!

2016\03\08

Jó lenne fél évre itthagyni  ezt az életet. A román egy neolatín nyelv, műveltséget adna minden egyes szava, csak úgy mint itt a kötelező hittan.  A legnagyobb szabadságot egy román fürdőváros félig kész garázsának tetején éreztem  a medve-veszély tábla mellett.  Hogy a panelok tövében senkit sem zavart, hogy mit mászkálunk az építkezési helyszíneken. Felemelő lenne szórványmagyarokat meglátogatni. Megnézni, hogy kisebbségben tényleg erősebben megélik-e a kulturájukat. Nem teljesen biztos.  Kellenének már újabb sikerélmények, megmérettetések páromnak. Én meg bárhol lehetnék háztartásbeli. Talán külföldön képzettség nélkül is bejuthat az ember érdekes helyekre.  Embernek maradni a depresszióban. Mosolyogva fogadni a bút. Gyere csak. Teljesen természetes vagy.  Látogassa meg  az észak koreai vezírt egy bársonyos tenyerű gésa.  Lássa meg a Teremtő Szeretetet  a mélybarna szemekben, ébredjen fel benne a felelősségtudat a bolygóért.  Angelat is jól megdöngethetné valaki, akit nagyon szeret. Vigyázzon jobban a népére, neki nagyobb a felelőssége, mint Teréz anyának. Máshogy is jótékonykodhat, nem csak beeresztéssel. Imádkozom értük. Hogy aterroristák és erőszakoskodók szívéből kijöjjön a sátán.  Hitler sem lehetett festőművész, hát megtorolta valami nagyban. Én sem tudom magam kigyógyítani a lupuszból, fiamat a magatartászavarból, másikat a bekakilásból, hát imádkozom valami hatalmasabbért, valami egyetemesébbért, hátha visszahull majd valami jó ránk a kollektív Jóságból.  Kívánok "lehetlen" dolgokat.  Változzon a méreg ártalmatlan anyaggá, az utálat változzék szeretetté, a gyilkolás barátsággá és hasznos szövetséggé. A pénz  valódi értékké, mint tiszta víz és tiszta levegő és erdők.  Üzenjetek, józan sámánok a túlvilágról, segítsétek fiaitokat bölcsességetekkel.  A közös értékekre segítsetek nekünk vigyázni.

2016\02\29

Lehet, hogy fél évre külföldre költözünk valami ösztöndíjjal. Nekem végülis olyan mindegy.  Erdélyben még közelebb lehetnék a természethez, Amerikában meg a kevés angoltudásommal legalább nem fárasztanék le mindenkit.  Közönyben vagyok. Nagyon jól alakulnak a dolgok. A kicsi végre elalszik egyedül a saját ágyában. Nagyfiam elkezdett gyönyőrűen rajzolni.  Kocsikat szemből. Részletes hűtőrács-és abroncsmintázattal. Az apjuk sokat focizik velük. Pszichológushoz fogok megint járni. Alig várom.  Valahogy értelmessé kéne már gyúrni azt a sok energiát, ami bennem van. Valami gyűjtőlencse kéne, mint a miópiás szememre is. Eljárok az itteni katolikus misére. Képes vagyok korán felkelni, ugyanakkor lusta vagyok beautózni a városba. Amíg itt lakom imádkoznom kell az ittlakókért.  Talán az is valami, ha többet látnak és némelyekkel kezet rázok. De ha a gyerekekért busszal megyek, és egy órát lődörgök a csatlakozásig, úgy érzem magam, mint egy szellem, vagy egy boszorkány. Senkivel sem tudok beszélgetni, úgy érzem, mintha láthatatlan lennék. Rokonaim szerint nem is vagyok emberek közé való. Ugyanakkor mégis hiányoznak az emberi kapcsolatok. Úgy vagyok, mint egy enyhén fogyatékos, aki jogosítvány, meg gyerekek iránt vágyakozik, de folyton éreztetik vele, hogy neked azt nem szabad. Pedig sok gyakorlással sokminden menne, mint ahogy a jogosítvány is meglett. Meglesz a munka is. Csak rengeteget kell imádkoznom még érte, hogy jöjjön egy nekem való lehetőség. Hátha egyszer nem irigységbe meg szakmaiatlanságba fulladnak a tanítási módszereim, vagy igazán megtanulok gyógyítani........Jézusom, használjál ki minél jobban, itt vagyok, Tiéd vagyok.  Adaptálj légyszíves a huszonegyedik század igényeihez! Szeretek mindenkit.   

+++++++++++++++++++++++++++++++

2016\02\15

Általában ha nem írok soáig/keveset írok, az azt jelenti, hogy jól vagyok. Akkor maguktól mennek a dolgok, nem kell szavakba öntenem, nem kell osztanom az észt és magyarázkodnom. Kivívni egy a környezettől független szabadságot.  Ha egy pillanatra is elszontyolodom , arab stílusú rácsokat képzelek az ablakra, az arcomra kendőt, s közben a szememmel keresem Allahot, s érzem az ő jóságát, szeretetét. Vagy szemétdombon guberáló szegény indiainak képzelem magam, aki még megőrzte hitét, s tartását és a porfelhöben felcsillanó napfényben azért rámosolyog Krisnára. Egy az Isten. Hiába hívjuk különböző neveken. Csak érezni kell, hogy tartozol valahova. Méltósággal. Érezni az erőt a lapockafeszítő izmokban.

2016\02\03

Nem tudom, sírjak, vagy nevessek, vagy apátiába essek, hogy újabb reménysugár jelent meg az égen, hogy férjem egy pöpec bp-i állást pályázott meg, amiire ha felveszik, még albérletre is futná. S elhagyhatnánk ezt az ötezer négyzetméteres arborétumot-börtönt.  Sajnálnám a gyerekeimet otthagyni ezt a jó kislétszámú, falusi iskolát elhivatott pedagógusokkal.  A súlyos magatartászavaros középső fiam fél év alatt kreativitásával és jó szivével nagyon belopta magát tanítónője szivébe. Irtó inspirálóak a gyerekeim . Nem vagyok elfogult, így van. Szóval drukkolok is neki, meg nem is.  Jézus derűje rólam is csak sugárzik. Többen is kérdezték, nem akarok-e eladónak, vagy hosstessnek menni, olyan mosolygós és barátságos vagyok. Dehogynem. Van bennem potenciál. De ugyanakkor a szomorú realitástól sem szabad teljesen elrugaszkodnom, amit jelenlegi fizikai lelkem-testem ölt. Inkább hasonlítok pillanatnyilag a Nem adom fel kávézó Zsuzsijára, aki szintén autoimmun beteg és gyengénlátó. Nekem is először inkább négyórában kéne dolgoznom.  Áldás, békesség, Marinly Monroe-k, pszichológusok, Monica Lewinsky-k, mammák, szomszéd lányok, öreg barátok és bölcs édesapák lehelljetek lelket  befolyásosainkba. Szeretet az élet!

2016\01\19

Egyre többet beszélek magamban. Néha azt gondolom, hogy Jézussal, Szűz Máriával, egy virággal, vagy csak úgy a falnak. Motyogok, mint egy öregasszony. De semmi baj, nézd csak a drágakövet a lótusz közepében.  Örülök, hogy gyerekeim szeretnek iskolába járni. Hogy mosolyognak minden nap a tanító nénik.  Tegnap nagyon szédültem. Azt hittem, a nyugtató elhagyása miatt. Aztán feltettem a másik szemüvegemet és elmúlt.  Sokszor fel kell tenni csak képletesen egy másik szemüveget. Van, akinek sajnos fizikálisan is. De örülök, hogy látok egyáltalán.  Néha buddhista szerzetesnek látom magam, amint a távoli hegyről szemlélődve mosolygok le a völgybe kicsinyes, szorongó életünket nézne. De minden rendben van. Minden teljesen természetes. Nehéz korszakok lenyomatai vagyunk. Vannak ennél sokkal-sokkal nehezebb sorsok is. Tegnap bőgtem a Kincskereső ködmönön.

2016\01\18

Facebook:egyedül férjemmel egészséges a kapcsolatom ott még néhány ismerősön kívül, akikkel spontán chatelni szoktam.  Férjemmel gyakran likeljok egymás vicces megosztásait, programokat, cikkeket küldünk át egymásnak.  Anyámnak van internete, de nincs facebook-ja. Apámmal még egész egészséges. Néha írunk egymásnak és kedveljük egymás képeit.  Apósom tudom, hogy fenn van, de én nem láthatom. Anyósom mostohámat már bejelölte, de engem nem. Freemailben megírta, miért nem tetszett az a kép, amit faterom felrakott az unokáiról. Egy közeli ismerősnek nem tudtam írni a szülinapjára, letiltott az üzenőfaláról, pedig ha találkozom vele, széles vigyorral fogad.Képmutatás. Két óvónő és az egyik boltos törölt.Nővérem és sógorom sosem lájkolnak szinte, nem osztanak meg semmit, pedig én néha nővéremmel igen, azzal a tárggyal kapcsolatban, amit tanít. Aki legelőször lájkol, az férjem exe. Kész bolondéria. Szeretlek benneteket. Ez rólatok is szól, nem csak rólam.

2016\01\18

A lustaság néha véletlenül természetvédelemmel párosul. 5000 négyzetméteren nem csinálunk semmit. Biztos? Hány madárnak adunk otthont azzal, hogy nem vágjuk ki a hetvenéves almafát, meg a negyvenéves akácokat, hogy nincs felszántva hét éve a föld és följár a bejárati ajtóig az őz, a róka, a vaddisznó, a menyét, a bagoly, a denevér....Ma reggel lesétáltam a patakpartig-mind a miénk, s vagy 4-5 vadcsapás halad rajta keresztül.  Csodálatos. Gyűlölöm azt a tévésorozatot, hogy Élet az ember után. Miért élné túl azt az állatkerti oroszlán, vagy a szobakutya túl, amit az ember nem?! Miért maradnának állva üvegtornyok akár egyetlen másodperccel is tovább, mint mi?! Érdekes néhány napot kihagyni a szorongásoldóval.  Nagyon nyers erővel hatnak akkor az ingerek. Mostanában mégsem kerít maga köré a szorongás. Bár ma nagyon nyugtalanul aludtam. A lelkiismeretemmel viaskodtam. Régebbi megbántásaim feljöttek. Nagyon szarul éreztem magam, egész éjjel forgolódtam, reggel sírva imádkoztam, hogy bocsássanak meg nekem bizonyos emberek. Bízom benne, hogy meg fognak bocsátani. Anyámnál mégis folyton falba ütközöm. Korlenyomatok vagyunk csupán. Minek viaskodni?!  Áldást kérni inkább bizonytalanságra, indulatra, meg nem értettségre, "igazságtalanságokra", s emberségben élni a megmaradt javakkal.  Ne sírj, Magyarország!

2016\01\15

Éppen a kvantumgyógyításról olvasgattam, mikor befutott egy levél egy kedves ismerősömtől, hogy csodás módon pozitív leletei lettek a tavalyi rémisztővel ellentétben. Ez egy jel lehetett, hogy az Úrnak való szolgálat a feladatom, az egyetemes szeretet vizualizációja. A levél után kitöltöttem szokásos kávémat és tíz percig nyelveken szóltam kedves ismerőseimre, Putyinra és repülőgépekre asszociáltam. Mitha egy távol keleti nyelven vitatkoztam volna valakivel.  Kontrollált depresszió, munkanélküliség..........de szép az élet!

2016\01\08

A hidegallergia genetikai lenyomata lehet egy ős fájdalmas élettörténetéből. Anyai nagypapám több ujja lefagyott orosz hadifogságban. Anyukám utána született. A nővérem is hidegallergiás-Raynaud hivatalosan. Ha van valami igazság Hellinger nézeteiben........Több emberben pozitív változás következett be , amióta áldást kértem erre a falura. Áldás az apósomra.

2015\12\30

A nagy Bibliámat elkevertem, az Újszövetség viszont megvan. Azt lapozgatom süteményt zabálva. Nehéz megállnom, hogy ne igyak, mert párom most fog állást változtatni és nehezen elviselhető momentán a természete. Nehéz tartanom a kapcsolatot a vallásos ismerőseimmel, mert egyik autónk most üzemen kívül van meg amúgy is spórolnunk kell. Bízok az új állás(ok)ban, a háromgyerekeseknek járó új lakhatási támogatásokban.  Minek ugráljak, meg hisztizzek, már rég rájöttem, hogy hibát találni bennem könnyű...Próbálok csöndes és alkalmazkodó lenni. Elhatároztam, hogy soha többet nem fogom levágatni a hajamat. Olyan hosszút akarok, mint az a kedves nő, aki elköltözött. Ugyanolyan hirtelen, mint a mély sebeket hagyó barátnőm kilenc évesen. De most már kevésbé sérültem. Valahogy előre éreztem. Megint nagy , relytélyes épületekről álmodom. Egy kastélyról, melynek emberarcú vízköpője és mély visesárka van és én benne lakom. Megmosolygom de próbálom meg is jegyezni ezeket a fura és kellemes álmokat.

2015\12\23

Viszonylagos kiegyensúlyozottságban. Becsülöm jobban azt, amim van. Figyelemmel követem a híreket, s egyre kevesebbszer jut eszembe panaszkodni. Évről évre érzem az elszegényedést. Mégis mintha egyre jobban esne az étel, vagy a langyos, illatos fürdő. Idén cipősdobozból kapnak a gyerekeim ajándékot. Tavaly még tudtunk neki Legot venni.

2015\11\19

Kitartónak, következetesnek maradni. Hitben és a jóban való hitben. A jó végső győzedelmeskedésének minden bizonytalanságtól mentes vizualizálása. Az én gondolataim is kivetülnek a világegyetembe. Az összes bizonytalan, körömrágó ember is ugyanúgy energiát képvisel, mint az energikus tüntetők, vagy éppen az életükért harcot vívók.  Elképzelem, hogy átjárja a  határtalan szeretet a titkos társaságokat és a terroristákat. Egyszer csak elárasztja őket Jézus szeretete. Robban az egó, betöltekeznek felelősségtudattal és teljességélménnyel.  Velem mostanság? Egy pozitív álomvilágban lebegek. Megpróbálom mindazt a sok negatív töltetű gondolatgombócot felülírni egy másik dimenzióban. Megbocsájtásért és áldásért esedezem nap mint nap. Elfogadom magam, hogy identitászavaros és hogy az összes személyiségzavar megtalálható bennem és belül Doktor House kedvenc betegsége ketyeg. Elfogadom.  A biológiai diverzitás része vagyok ettől még ugyanúgy, mint bárki más.  Hitem már annyira erős, hogy félálomban is Jézust hívom, amikor tegnapelőtt is olyan érzetem volt, hogy földönkívüliek tartózkodnak az ágyam mellett. Kb. félévente meglátogatnak és kezeléseket végeznek rajtam. És  mintha jobban lennék egy kicsit. Energikusabb és békésebb vagyok egy-egy ilyen felriadás után.   Már egyre kevésbé tölt el félelemmel ez a téma. Néha nyelveken imádkozom és a gyerekeimet kézrátétellel gyógyítom. Szerintem ez teljesen normális. Persze a modern orvostudományra is szükség van. De egyre holisztikusabban. A pszichével még többet foglalkozni, a szív erejét a gyógyításba még inkább bevinni.  Meg kell dolgozni a boldogságért. Van akinek a lelkét kell bodyzni. Naponta ki kell söprögetni a negatív gondolatokat, a kritikákat, s mint egy kertésznek, pozitívakat, építőeket kell helyükre plántálni. 

2015\10\15

Őrülten fáj. Leszarom, hogy a szülinapom kereken vénítő volt és laposan unalmas.  A gyerekek is közönyösek voltak. Nem az fáj.  Hanem olyanért vagyok baszogatva, hogy nem veszem fel a telefont meg hogy mindenért én vagyok baszogatva, de ha én elkezdenék valakire panaszkodni, akkor megkapom, dehát hogy nincs annak igaza?!  Pedig eléggé jól leszoktam mostanában mások hibáztatásáról, azt hiszem.  Áldom szerencsétleneket, akik az én fehér vásznamba kenik keserű mocskokat. Néhány éve elmeséltem anyámnak, hogy annyira ki voltam, hogy konyhakéssel cirógattam a csuklómat. Ő erre csak annyit mondott, hogy el fogják venni tőlem a gyerekeket, ha ilyeneket csinálok.  Pedig képtelen vagyok alkoholból annyit meginni, hogy enyhítse a fájdalmam.  Jézust hívom. Egyszer már konkrétan megjelent előttem. Sajnos meg kell tapasztalnom a társas magányt, a megaláztatást, egy zseni érzelmi sivatagát , egy megátkozott falu szamárrá tevő közönyét és kicsinyességét.  Már nem hajtom le a fejem, hogy nekem van a kezelhetetlen gyerekem, meg nem tudok öltözködni, meg nem járok munkába.  Nem vagyok akárki, mert velem igenis leült maga Jézus Krisztus pálinkázni és bárkinek fel tudok tenni egy sor elgondolkodtató kérdést. 

2015\10\13

Egy depis lelki társam elköltözött, egy új szerzeményem, aki kicsit több mint fél éve kihúzott a szarból meg szintén gyűjtöget. De kívülállóként azért tudok okosakat mondani. Egy hónapig nem szedtem a benzodiazepamot, nem ittam. Azt vettem észre, hogy iszonyodom a víztől és az átöltözéstől. Viszont önfeledten tudtam kacagni saját magamon, mert szinte kívülről láttam az életemet. De aztán rájöttem, hiába a realista kacagás, ha nem tudom magam rávenni, h fürödjek, szóval három napja megint nyomatom a szorongásoldót.  A lupusz csúnyán égeti a bőrömet. Korábbi bűneim miatt most szó szerint ég a pofámon a bőr. Arra is kenhetem a szteroidot, meg szedek kinint is. Hozzám járnak már a cigányok is, mint egy patikushoz. Hasmenés? Aktív szén, kóla. Köhögés? Vöröshagymahéj. Meg elosztogattam a gyerekek köptetőjét, amit nem adtam be nekik, mert szerintem hülyeség a köptető, jobb az eukaliptuszolaj a párnahuzatra. Vajákoskodom. Mit csináljak. Megáldom a szikkadt kenyeret, amit odaadok rászorulóknak.  Munkanélküli a férjem. Az egyik legokosabb ember, akit ismerek. Én közfoglalkoztatott vagyok. Éljük fel a tartalékainkat és röhögünk bele a világba.  Sokkal tovább látunk, mint egy koncert, vagy nyaralás.  Előadásokra azért eljárunk, színvonalas műsorokat nézünk.  Mostanában kevesevvet agyalok költözködésen. Rosszabb perceimben hol apácának, hol arab feleségnek, hol angyalnak, hol sámánnak képzelem magam.  Szar annak, kinek bombázzák a házát. Én csak kussoljak. Világbékéért imádkozni bárhol lehet. Remélem, nők megmutatják a világ urainak, hogy a gyengédség és a befogadás nagy erő.

2015\09\25

Semmi különös.  Blogilag még ez a jó pillanatnyi helyzet.  Vitiligoval viaskodok.  Utánaolvastam lelki okainak:"identitászavar, csoportjában nem találja a helyét"-teljesen igaz. Csak már kevesebbet aggódok emiatt is.   No benzodiazepam, no alcohol, nulla nikotin. Jól vagyok, köszönöm.  Fizikailag olyan keveset tudok tenni mind a világért, mind a családomért. Próbálom a lelkiekre helyezni a hangsúlyt. Végülis a gondolkodás ugyanúgy elektromos biokémiai folyamat, mint lombszívóval besznobozni a leveleket egy tartályba. Tegnap láttam egy nagyszerű filmet a Spektrumon, hogy egy bácsi fakasztnikból csinált periódusos rendszert, ki lehetett nyitni és belül kézzel fogható fémek, vagy üvegcsében világító gázok voltak a névtáblák mögött. Illetve még a ma használatos adott vegyületeket tartalmazó élelmiszereket és használati tárgyakat is kipakolta oda. Minden iskolában így kéne tanítani a kémiát!!  Az is egy kisebb csoda volt, hogy a gyerekosztály folyosólyán apró betűket írt az ölemben egy óvodás kifiú egy papírra, miután végigmutogattam a kezemmel az ábécét.  Előtte nagymozással mázolt vonalakat. Lehet hogy nem csak a férjem kivételesen tehetséges, hanem nekem is vannak jó technikáim.  Megszerettetem férjemmel az állatokat. Beengedi a macskát egerészni a lakásba. A meghalt kacsát meg felboncolttja velem, mitől fulladhatott meg.  Volt egy-két tanár meg orvos ősöm. Szondi Lipóttól okulva csak így idétlenkedve tudom elviselni a háztartásbeliséget.

2015\09\17

Próbálok kitartó maradni hitben.   Több téren is folytonos elutasításban és bírálatban van részem.  Segít méltósággal és mások kevesebb hibáztatásával túlélni.  Letöbbször nem én tehetek róla, ha másoknak rossz a kevde.  Segít a hit egy magasabb perspektívából rátekinteni az eseméyekre. Reményt ad, hogy még fejlődhetek készségekben, kapcsolatokban.  Nem kell beleragadni.

2015\09\11

Szenvedek a kis elősömmel, aki túl korán kezdte az iskolát.  Köszi, Hoffmann Rózsa, hogy újból divatba hoztad, hogy 6 évesen menjenek iskolába a gyerekek.  Meglett a kismacska. Aki kéregetni szokott tőlünk tejet az unokájának, hálából visszahozta.  Már egerészik, sőt, egy kölyök pelét is megfogott.  Ha rossz kedvem van, azt szoktam gondolni, hogy egy angyal vagyok. S nem a rossz pletykák miatt kerülnek, hanem a nagy szárnyaimtól kell kikerüljenek.  Mesevilág. 

2015\08\30

Mondtam, hogy sikerült eljutnom a Krisna völgybe? Fiam azóta megállás nélkül kisimultabb. Mintha elvágták volna a hisztijeit.  Vagy hogy nem jár be már apa a régi munkahelyére és kevésbé puskaporos itthon a levegő. Nem tudom, mitől, de pont mire iskolába megy, már nem olyan félelmetes a gyerek. Igaz, sokat imádkoztam is érte és sokat tanítottam agressziókezelésre, pl. hogy válassza a kisebbik rosszat, ha már üt, akkor ne a kalapácsot használja, vagy egy kemény játékot hajigáljon messziről, hanem a tenyerével csapjon, mert azzal nem sebzi fel a másikat. A kisebbik rosszat választani-mint ahogy a KRESZ-tanfolyamon tanítják. Olvastom sok pszichológiát is hozzá, hogy nevet kell adni a problémának. Anya fáradt. Apa kiabál. Az öcsi idegesítő és megint hozzányúlt, ami a tiéd. Hangos a tévé. Mondatba foglalni az adott dolgot. Nagyon fontos. S ráordítás helyett ölelés. 

2015\08\27

Ellopták a gyerekeim kedvenc macskáját a cigányok. Jó egerész lett volna belőle. Láttuk az udvarukon, egyszer már visszakértük, de két napja megint nincs meg.   Nagyon egyformán tudnak hazudozni a cigányok. Mintha mindet egy anya szülte volna és tanította volna ki ravaszságra.  Egy nő, aki mostanában közel áll hozzám, mondta, hogy nem lehetetlen, hogy van olyan ember, akivel képtelen vagyok megjavítani a kapcsolatomat.  Mindenesetre a panaszkodással még jobban csínján kell bánjak. Kihallgattam egy beszélgetést, hogy a szomszéd néni mégsem kedvel, viszont végre megörvendeztetett a Jóisten és egy különös házaspárral is megismerkedhettem falunkban, igaz, nekik csak hétvégi házuk van itt.  Eljutottam a Krisna völgybe is. A gyerekeim hisztije miatt nem tudtam megnézni a szentélyt, de kellemes volt belehallgatnom egy sátras istentiszteletbe is-hare krisna. El tudnám magam képzelni krisnásként.  Sokmindennek el tudnám magam képzelni. Oltásellenesnek is. Városlakó hippinek. Sátras nomádnak. Csak legyen béke és ne kelljen rohanni. Na jó, városban egy kicsit lehet sietni, egyik jó programról a másikra, de megint meg kéne azt szokni. A maradék képzelőerőmre támaszkodni. Ha szomorú vagyok, azt szoktam képzelni, hogy egy szegény guberáló indiai vagyok a szemétdombon és felnézek a felettem poros égre, de széles, csupafog-mosolyra nyílik a szám, mikor így is meglátom a napot. S ilyenkor örülök ennek a falunak, megigazítom a gyereket a nyakamban, veszek egy mély lélegzetet és minden megy tovább a maga rendjén.  Csak tartozzak valahova. Ne csak passzív nézője és -elszenvedője lehessek a dolgoknak.  Többet belevinni. De az a több építő legyen minden irányban.

2015\08\16

Nem érdekel, hogy párom négy napot a fővárosban hetyeg. Leszarom, mit csinál. Én se rokkanok már jobban bele egyedül a gyerekekkel levésbe.  Elmentünk ma elhagyott házakat nézni a faluban.   Megismétlem  több évvel ezelőtti romániai álomnyaralásomat, meg hiányoznak a múzeumok is, ahova sokáig bejáratos voltam.  Nézem a plafon alatti gerendákat, a vastag falakat, a falon hagyott patkót és feszületet, a kredencben eldugott angyalszobrokat.  Minden második álmom elhagyott, üres ház, inkább kastély, mint parasztház. Bolyongok benne, mint egy nyugtalan szellem. Egyébként tudatosan illuzionálok helyzeteket.  Megpróbálok tudatosan újra átélni múltbeli kellemes érzéseket. Próbálok minden erőmmel szabad lenni itt a beltenyészeti családon belüli fekvencek között.  Nagyobb a zártság, mint egy panelrengetegben.  Valamit tudok, ha ennyien ennyire nem szeretnek.  A jókat is üldözik, a megalkuvóknak, meg a talpnyalóknak könnyebb, de kevesebb az értelmük.

2015\08\15

Nyári gyerekek a Balaton parton.  Már nem hiszek semmiben, hogy valaha is lesz rendes foglalkozásom.  Egy zseninek vagyok az arab felesége. Csak bízni tudok. Sugározni, gyógyítani, bevonzani valami izgalmasat.  Kézrátételes gyógyító leszek, vagy meg fogok bolondulni, úgy hogy be van krepálva a bal féltekém és kiver a hideg a számoktól , hogy nem lehetek sem orvos emiatt, sem nagygazda állattartó-ezeket utóbbiakat pedig a kibaszott szocializmusos taatárjárás miatt nem lett megtanítva. Pedig rohadtul rugdosnak őseim szellemei, hogy csináld, gyógyíts, imádkozz, babázz, túrd a földet, gondozd az állatot, csatlakozz egy védelmező közösséghez úgy rugdosnak a szellemek, mint mikor teherbe akartam esni.  Pedig mindent értek már, gyerekek, lassan leülepszik konkrétumoktól ódzkodó fejemben az egész napos hírtévés fejmosás.  De nem is értem, inkább érzem. 

2015\07\27

Remélem, napsütéses reggellel ébredtek a világ urai.  Bevitte a csinos titkárnő a kv-t szép szavak kíséretében. Kinéztek irodájuk ablakán, s gyönyörködtek a fák lombkoronájának összetettségében s mosoly suhant át arcukon az utcán szaladó kisgyerek láttán.  Ők is voltak gyerekek. Arra gondolnak, milyen jó volt odabújni a mama ölelésébe, beszívni finom illatát, a papa elismerő simogatásának melegét érezni a váll tájékon. S volt az a különös barát, aki annyira szeretett a természetben lenni. Milyen jó volt ülni a misén. Milyen jó volt rúgni a bőrt a társakkal. -Hogy megérdemelné minden gyerek. 

süti beállítások módosítása