De jó, hogy le tudtam tiltani a kommenteket. Végre bátran írhatok ide. Ha már egyszer AA gyűlésre nem jutok el.  Nem jutok el pszichológushoz, méhnyakrákszűrésre, sehová sem.  Egy baráti kávézás, egy romantikus utazás a párommal-az lenne a legjobb, de még álmodni sem merek…

Unalmas, magányos élet. Persze, próbálok optimista maradni...de néha naív vakságnak, illúzionisztikus, a valóság elől menekülő, önvigasztaló játéknak érzem csupán az optimizmust. Azért kell imádkozzak, hogy legyen erőm fenntartani az optimizmust, ami lehet játék,…

nEM SZABAD PANASZKODNOM ANYÁMNAK, MERT AHOGY RÉGEN SEM VIGASZTALT MEG/RÉGEN SEM LÁTOTT EL VALAMI SOK TANÁCCSAL/RÉGEN SEM MONDOTT TÚL SOK ÖNBIZALOMERŐSÍTŐ ÉS ÉPÍTŐ DOLGOT, már sohasem fog. Ő ilyen, így kell elfogadnom, vacak life coach lett volna belőle. Nem szabad tőle empátiát…