Nyári gyerekek a Balaton parton.  Már nem hiszek semmiben, hogy valaha is lesz rendes foglalkozásom.  Egy zseninek vagyok az arab felesége. Csak bízni tudok. Sugározni, gyógyítani, bevonzani valami izgalmasat.  Kézrátételes gyógyító leszek, vagy meg fogok bolondulni, úgy hogy be van krepálva a bal féltekém és kiver a hideg a számoktól , hogy nem lehetek sem orvos emiatt, sem nagygazda állattartó-ezeket utóbbiakat pedig a kibaszott szocializmusos taatárjárás miatt nem lett megtanítva. Pedig rohadtul rugdosnak őseim szellemei, hogy csináld, gyógyíts, imádkozz, babázz, túrd a földet, gondozd az állatot, csatlakozz egy védelmező közösséghez úgy rugdosnak a szellemek, mint mikor teherbe akartam esni.  Pedig mindent értek már, gyerekek, lassan leülepszik konkrétumoktól ódzkodó fejemben az egész napos hírtévés fejmosás.  De nem is értem, inkább érzem.