Semmi különös.  Blogilag még ez a jó pillanatnyi helyzet.  Vitiligoval viaskodok.  Utánaolvastam lelki okainak:"identitászavar, csoportjában nem találja a helyét"-teljesen igaz. Csak már kevesebbet aggódok emiatt is.   No benzodiazepam, no alcohol, nulla nikotin. Jól vagyok, köszönöm.  Fizikailag olyan keveset tudok tenni mind a világért, mind a családomért. Próbálom a lelkiekre helyezni a hangsúlyt. Végülis a gondolkodás ugyanúgy elektromos biokémiai folyamat, mint lombszívóval besznobozni a leveleket egy tartályba. Tegnap láttam egy nagyszerű filmet a Spektrumon, hogy egy bácsi fakasztnikból csinált periódusos rendszert, ki lehetett nyitni és belül kézzel fogható fémek, vagy üvegcsében világító gázok voltak a névtáblák mögött. Illetve még a ma használatos adott vegyületeket tartalmazó élelmiszereket és használati tárgyakat is kipakolta oda. Minden iskolában így kéne tanítani a kémiát!!  Az is egy kisebb csoda volt, hogy a gyerekosztály folyosólyán apró betűket írt az ölemben egy óvodás kifiú egy papírra, miután végigmutogattam a kezemmel az ábécét.  Előtte nagymozással mázolt vonalakat. Lehet hogy nem csak a férjem kivételesen tehetséges, hanem nekem is vannak jó technikáim.  Megszerettetem férjemmel az állatokat. Beengedi a macskát egerészni a lakásba. A meghalt kacsát meg felboncolttja velem, mitől fulladhatott meg.  Volt egy-két tanár meg orvos ősöm. Szondi Lipóttól okulva csak így idétlenkedve tudom elviselni a háztartásbeliséget.