A nagy Bibliámat elkevertem, az Újszövetség viszont megvan. Azt lapozgatom süteményt zabálva. Nehéz megállnom, hogy ne igyak, mert párom most fog állást változtatni és nehezen elviselhető momentán a természete. Nehéz tartanom a kapcsolatot a vallásos ismerőseimmel, mert egyik autónk most üzemen kívül van meg amúgy is spórolnunk kell. Bízok az új állás(ok)ban, a háromgyerekeseknek járó új lakhatási támogatásokban.  Minek ugráljak, meg hisztizzek, már rég rájöttem, hogy hibát találni bennem könnyű...Próbálok csöndes és alkalmazkodó lenni. Elhatároztam, hogy soha többet nem fogom levágatni a hajamat. Olyan hosszút akarok, mint az a kedves nő, aki elköltözött. Ugyanolyan hirtelen, mint a mély sebeket hagyó barátnőm kilenc évesen. De most már kevésbé sérültem. Valahogy előre éreztem. Megint nagy , relytélyes épületekről álmodom. Egy kastélyról, melynek emberarcú vízköpője és mély visesárka van és én benne lakom. Megmosolygom de próbálom meg is jegyezni ezeket a fura és kellemes álmokat.