Nem tudom, sírjak, vagy nevessek, vagy apátiába essek, hogy újabb reménysugár jelent meg az égen, hogy férjem egy pöpec bp-i állást pályázott meg, amiire ha felveszik, még albérletre is futná. S elhagyhatnánk ezt az ötezer négyzetméteres arborétumot-börtönt. Sajnálnám a gyerekeimet otthagyni ezt a jó kislétszámú, falusi iskolát elhivatott pedagógusokkal. A súlyos magatartászavaros középső fiam fél év alatt kreativitásával és jó szivével nagyon belopta magát tanítónője szivébe. Irtó inspirálóak a gyerekeim . Nem vagyok elfogult, így van. Szóval drukkolok is neki, meg nem is. Jézus derűje rólam is csak sugárzik. Többen is kérdezték, nem akarok-e eladónak, vagy hosstessnek menni, olyan mosolygós és barátságos vagyok. Dehogynem. Van bennem potenciál. De ugyanakkor a szomorú realitástól sem szabad teljesen elrugaszkodnom, amit jelenlegi fizikai lelkem-testem ölt. Inkább hasonlítok pillanatnyilag a Nem adom fel kávézó Zsuzsijára, aki szintén autoimmun beteg és gyengénlátó. Nekem is először inkább négyórában kéne dolgoznom. Áldás, békesség, Marinly Monroe-k, pszichológusok, Monica Lewinsky-k, mammák, szomszéd lányok, öreg barátok és bölcs édesapák lehelljetek lelket befolyásosainkba. Szeretet az élet!
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.