Általában ha nem írok soáig/keveset írok, az azt jelenti, hogy jól vagyok. Akkor maguktól mennek a dolgok, nem kell szavakba öntenem, nem kell osztanom az észt és magyarázkodnom. Kivívni egy a környezettől független szabadságot.  Ha egy pillanatra is elszontyolodom , arab stílusú rácsokat képzelek az ablakra, az arcomra kendőt, s közben a szememmel keresem Allahot, s érzem az ő jóságát, szeretetét. Vagy szemétdombon guberáló szegény indiainak képzelem magam, aki még megőrzte hitét, s tartását és a porfelhöben felcsillanó napfényben azért rámosolyog Krisnára. Egy az Isten. Hiába hívjuk különböző neveken. Csak érezni kell, hogy tartozol valahova. Méltósággal. Érezni az erőt a lapockafeszítő izmokban.