Tudjátok meg, az emberek nem tudnak segíteni!  Senki sem tudja helyetted élni az életed! Senki sem pótolhatatlan! Csakis a Hit segít! Kérni kell Jézust és az ősök szellemét, az őrangyalokat!  Biztos nem véletlen, hogy legnagyobb bánatomban nem férjemet ölelgetem, nem anyámat, vagy a nem létező legjobb barátnőmet hívom fel telefonon, hanem kimegyek a temetőbe és lefekszem egy sírra. Nem azért, mert odakívánkozom.   Hanem mert nekem élő ember nem tud/ nem akar segíteni.  Senki sem hiszi el, hogy milyen intenzitással viselem évszázadok bánatát  , nekem kell megszakítanom felmenőim görcssorozatát, helyrerakni bolyongó szellemek  sértett önbecsülését.  Ez az életem intenzív szemlélődésről szól. És a béke, a nyugalom, az elfogadás hírdetéséről. Legszívesebben lerúgnám a cipőmet és főznék a földön egy hottentotta rizses mindentbelelevest. Szóval nem értem, honnan e ősi beidegződések, hogy imádok mezítláb lenni, földön ülni, a gyerekeim előtt iszom, ha szomjas vagyok-mint az afrikaiak-miért érzek akkora örömöt minél régebbi épületek és tárgyak érintésétől, miért imádok majdnem mindent szagolgatni, miért van az, hogy számtalan ember felkelti érdeklődésemet, de férjemen kívül nem vagyok képes senkivel baráti kapcsolatot kialakítani......nyögöm, hogy nem lehettem orvos, pedig érdekelne a holisztikus orvoslás, a keleti gyógyítás, a molekuláris gasztronómia....nem, nem nyavalygok, miért nem ment a kémia, meg a matek