Ma szabadnapos voltam. Megvettem a tavaszi cipőmet, meg fiamnak születésnapjára amit kért, beültem két templomba is, ettem egyet nyugiban a mekiben és élveztem a csöndet. Hosszú idő után a csönd volt a legnagyobb ajándék. Hogy volt pár órám, amikor nem nyaggattak, nem ordibáltak…

Elég jó passzban, pedig jó párszor le van ordítva a fejem. Nulla élvezeti szer. Én még ahhoz is hebehurgya vagyok, hogy bármire is komolyan rászokjak.  Például már a panaszkodást is kurvára unom. A csúnya beszédet nem. Felvillanyoz. Ez olyan nyerserős dolog. Például hogy heteró…