Annyira aranyos, hogy a férjem egyedül tölti szabadságát a városban.  És tegnap tábortűznél is csak a gyerekekhez szólt.  Csak egy fél üveg sört ittam, de bealudtam este tízkor a gyerekekkel. Már szerintem az agyam is védekezik a sok gondolkodás és szomorkodás ellen, hogy többet alszom. És álmomban volt osztálytársakat, meg régi ismerősöket ölelgettem. Álmomban normális életem volt.  Csak iszonyatos kín ilyenkor visszatérni a valóságba.   A néma számítógép, a nagyfüvű udvar, a repedező ház, a néma férj, akinek mindig éppen ott fáj, ahol ölelném.   Biztos pszichés az is, hogy még mindig nem apadt el a tejem.  Legalább a kisgyerekkel legyen még egy kis intim kötődésem.  Néha össze kell kapnom magam, ha jön valaki, különben egész nap csak ülnék a sötét szobában és sírnék.  Ma jön anyám. Mosogatnom kell és egy rendes inget felvenni, délután már nem cigizni.  Már annyira a vásárlások sem hiányoznak. Férjem hozza a gyümölcsjoghurtokat és a kolbászokat.  Belefáradtam már abba, hogy minden nap párolt zöldség legyen , aztán meg a kasszánál ordítozzon velem, hogy már megint mennyi mindent vásároltam.  Múltkor is a hazautat végigbőgtem, azetán leittam magam.  Belefáradtam mindenbe. Az életbe. A magányba.  Nekem családállításon is kijött, hogy anyám hanyagolt.  PEdig ő nem ivott, nem dohányzott, egy pédásan dolgozó, ideális szocialista nő volt, a legjobb oroszos,kézilabdás, őrsvezető az osztályban.  Én meg rohadhattam a rácsoságyban, a bölcsődében. Hatéves koromig bepisiltem, rohadtul frusztráló lehettem a tökéletes szocialista nőnek. Hiába  az egészségügyi főiskolán végzett szülők, hiába a védőnő keresztanya, ha egyszerűen nem termelődik elég éjszakai vizeletösszesűrítő hormon, akkor nem termelődik.  Középső fiam is ilyen lesz, már elmúlt négy, de éjjel bepisil. De hiába mondják az óvónők, hogy ébresszem fel éjjel, képtelen vagyok, mert a kicsihez is még kétszer fel kell kelnem. Így is nagyon fáradt vagyok, hát még ha háromszor kelnék, meg még ágyneműt, pizsamát cserélgetnék.  Ráadom a pelenkát mert még éretlen az egészhez.  Valahol meg azt olvastam, hogy amíg nem száraz többször is reggelre a pelenka, addig éretlen a gyerek a szobatisztaságra.  Védőnőnk is azt mondta, hogy ötéves kor után probléma.  Keltegessék csak az óvónők, vagy elhozom ebéd után, ha olyan nagy probléma.  De mostanában az oviban egyre kevesebbet pisil be. Úgyhogy én látok fejlődést.  Egyébként titokban én is szocialista nő  akarok lenni. Oroszul akarok tanulni  és elmenni dolgozni.  És lerázni magamról környezetem véleményét, hogy én egy mindenre alkalmatlan mazsola vagyok.  Dolgozni, barátkozni, kávézgatni, flörtölgetni, konditerembe járni. Tudom, hogy ez kéne. Hogy hova kellenék. Nem érdekel.  Sosem érdekeltek a számok, a statisztikát. Lehet úgy is hozzáállni a dologhoz, hogy én már megszültem a három gyereket, nem sürget a szülési szabadság. Sokkal empatikusabb, rugalmasabb és jobban tud multitaszkingolni egy anya, mint egy gyerektelen. Legalábbis a gyerektelen önmagához képest sokat fejlődött ezekben a készségekben. :)) Biztos keserűen kiábrándító a mai magyar munkaügy.. Lehet, hogy hullamosónak kéne elmennem.