Nem szabad még meghalnom. Hiszen van már három csodálatos gyerekem.   De megcsal a férjem.   Egy korombeli lánnyal, aki még nem szült gyereket, nem lupuszos és nem szült még. Ja és biztos jobb fej is nálam. Ez utóbbi elég valószínű.  Engem megkeserített az élet. Megkeményített, idegbeteggé tett.  De ha férjemmel beszélgetni próbálok, hogyan tovább, nem reagál, csak azt hajtogatja, hogy az lesz, amit én akarok.  Így hát itthon vagyogatok, hordozom oviba a nagyokat, szoptatgatom a kicsit, küzdök a betegséggel, minden nap fáj a fejem és az egész testem tele van kiütéssel. Minden este , mikor lefektetem a gyerekeket, sóhajtok egy nagyot, hogy hurrá, ezt a napot is túléltem. Mármint tudtam mesélni, el tudtam látni őket, hogy nem bénultam-vakultam még meg, mert rohadtul félek, állandóan fáj a fejem és szédülök és már szinte az egész testemen végigvonult a gyulladás.  Zsibbadok, szédülök, görcsölök.  De azért lenyírtam a füvet, hordom be a fát.  És símogatom a fahasábokat, amiket egy sármos fiatalember fűrészelt fel. Legalább egy kicsit szerelmes lehettem újra két hete. Valami megdobbant, valami megpendült. Szerintem nem csak bennem. Sétáltunk a kertünk végében futó patak partján és rengeteget beszélgettünk. De nem lehet beteljesülés, mert egyikünk sem százas. Talán csak éppen szomorú. És nem is szerelmes. Zajlik itt az élet. Intellektüell férjem minden valószínűséggel kalandozik, mert minden héten elölhagyja valamely csinos lány emailját és címét és szexuálisan is erősen hanyagol, rám se néz, undorodik tőlem, mert tele vagyok kiütésekkel és már nem vagyok annyira hamvas, nem csattanok most ki éppen az egészségtől.  Barátom még mindig nincs egy sem. Férjemen kívül. De nemigen tudok vele mostanában beszélgetni.  Tele van titkokkal, mintha lélekben mindig máshol járna.  Tudom, hogy rohadt unalmas velem itt a semmi közepén.  Ma jön anyám. Azt mondta, szerinte is megcsal.   Símogatni a fahasábokat. Tudom, hogy rövid i-vel írják. De így olyan hasonlatosabb a sír-szóhoz.   Hetek óta már étvágyam sincs, pedig eddig mindig volt. Nem is csoda.