Egyre többet beszélek magamban. Néha azt gondolom, hogy Jézussal, Szűz Máriával, egy virággal, vagy csak úgy a falnak. Motyogok, mint egy öregasszony. De semmi baj, nézd csak a drágakövet a lótusz közepében.  Örülök, hogy gyerekeim szeretnek iskolába járni. Hogy mosolyognak minden nap a tanító nénik.  Tegnap nagyon szédültem. Azt hittem, a nyugtató elhagyása miatt. Aztán feltettem a másik szemüvegemet és elmúlt.  Sokszor fel kell tenni csak képletesen egy másik szemüveget. Van, akinek sajnos fizikálisan is. De örülök, hogy látok egyáltalán.  Néha buddhista szerzetesnek látom magam, amint a távoli hegyről szemlélődve mosolygok le a völgybe kicsinyes, szorongó életünket nézne. De minden rendben van. Minden teljesen természetes. Nehéz korszakok lenyomatai vagyunk. Vannak ennél sokkal-sokkal nehezebb sorsok is. Tegnap bőgtem a Kincskereső ködmönön.