A szteroid-kinin kombó levitte bőrömről a farkast. Ma kicsattanok az energiától.  Ilyen pofával már akár be is pasizhatnék.  Akár. De ennek nem most van itt az ideje.  Most nincs is olyan nagy szükségem vigaszra. Egyébként tök nehéz lehet egy újat megszokni. Az nagyon ritka, speciális helyzet lehet csak. Olyan bonyolult ember vagyok. Rossz ritmusérzékkel. De szeretek romantikusan beszélgetni. És valami elmebetegség miatt mindig nagy a pupillám.  Nem vagyok egy sziklaszilárd egyéniség.  És megközelíthetetlen sem.  Pszichológus mondta, hogy azért nem vagyok csak borderlein, mert túl jól kommunikálok ahhoz. De megtartani nem tudom a kapcsolatokat.  Egyszer szinte bárkivel jól elbeszélgetek-kivétel ez alól például anyukám új pasija. De majdnem mindenkivel tudok egy rövid időre egy hullámhosszon lenni. De ahogy valami barátság, haverság kialakulna, valami megszakad, nem tudom kezelni a kapcsolatfenntartást, a kölcsönösséget, a viszontlátást. Valami kötődési zavar lehet mai tudásom szerint. Pasikkal is így voltam férjem előtt. Megijedtem, mielőtt komolyra fordult volna a dolog.  De haverkodni sem tudok, nőkkel sem. Viszont hülyeségekbe, veszélyes dolgokba nem bonyolódom. MLM-eseket, cigányokat, üzletelőket, jehovákat hamar leszerelem a magyar termék dumával, egészségügyi tudálékoskodással, saját magam sajnáltatásával. Már vannak, akikről felelősen kell gondoskodnom.  Már nem vagyok gyerek. Nem én vagyok már a gyerek.