Blogolok az életemért. Ti nem is tudjátok, nekem milyen fontos ez a blog. Leírhatnám papírra a gondolataimat, de már annyira behálózza az én napjaimat is a világháló, hogy zenehallgatás és újságolvasás közben egyszerűbb megnyitnom a blog.hu-t. Megint összevissza ver a szívem. Nem annyira vészesen, mint tegnapelőtt, de nyugtalanít. Bevettem még egy nyugtatót és meditációs zenét hallgatok. Jaj, Istenem, csak érjem meg a holnapot, hogy megvizsgáljanak és meggyógyítsanak. Egyébként nyugodt vagyok. Tudom, hogy én csak egy porszem vagyok a sivatagban. Magamat annyira nem is sajnálom, inkább a családomért aggódom. A fiam újra bepisil az oviban, elmondta az óvónőknek, hogy kórházban voltam. Féltem őket. Napsütés kéne, virágok, tengerpart és egy új szív.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.