Szomorúan fáradtan. Direkt nem sok tudomást veszek sok emberről, akik előtt szoronganék-csökken, érzem.  Mostanában fülig érőnek érzem a számat, ha emberekkel beszélgetek mégis.  A betegségem óta sokkal többet mosolygok. Mert tavaly télen csak úgy tudtam kikelni az ágyból, hogy kínomban mosoly feszült az arcomra. Az alázat mosolya. És ennek egy része rajtam ragadt. Máris szépül ez  a múltbeli emlékem is. Rengeteget tanultam belőle.  Én is elmennék egyszer ehhez a kedves Pápához. Engem minden vallás érdekel. Egyedül még a patkányok ivóvizéből nem innék az indiai patkányistennő templomában, de lehet, ha betegebb lennék, azt is bevállalnám.  Viszont mászkálhatnának a rágcsálók a hátamon, ahogy a tévében láttam, azok a templomiak olyan különleges példányok, hogy nem bántják az embert. Jók a gyógyszertári testápolók. Jobb lavórban mosogatni. A mosogatógép minden koszt felcsap a poharakra, egy ideje már nem használom.  A körmömet sem lakkozom. Meguntam. MEG A sparheltba tüzelés egy nap alatt lekoptatja, s mindennap lemosni lemosóval kicsinálja a körmöket.  Rúzson gondolkozom. Az is olyan oroszos:) Kóstoltam én már vodkát? Talán még Pesten, de már nem emlékszem az ízére....A szobanövényeket kirakom napozni, mint a gyerekeket.  Nagyon szeretem a virágokat. Is.