Hó. Kislányt felrakom a buszra, de középsőkét nem járatom óvódába. Az ovi megértő, tudják, hogy fenn a picsában lakunk, ahova nem jár hókotró.   Csak azért se leszek depressziós. Az évek alatt az ember rutinosabb lesz mind tűzrakásban, mint gyerekellátásban, mint házimunkában. Kicsit már élvezhetem ez alakuló rutin előnyeit.  Mostanában háromdimenziós hologramként lebegnek előttem a céljaim, hogy igen, most elmosogatom ezt a halom edényt és végig tudom csinálni anélkül, hogy közben végig bazdmegelnék meg azon paráznék, mikor hűl ki a víz, mikor telik meg a szárító. Megoldom és kész. És örülök az ügyességemnek és a tiszta végeredménynek. És nem húzom fel magam, ha a gyerek is besegít és eláztatja már a második ruhája ujját meg moshatom fel a konyhát utána. Örülök, hogy egészséges a gyerek, meg győzzük a vízszámlát, áramot.  Mostanában még a tisztítószerek illatának is örülök, élvezet nap végén tusfürdővel végigkenni magam. LEhet, hogy szárítja a bőrt, de lelkileg sokat ad. Ugyanúgy, mint ötödik kávé helyett illatos dezodor a nyakra, a fülek mögé.  Körömlakk, alapozó, mert ha eljátszom, hogy nem is vagyok lupuszos, talán még el is hiszem és talán még el is múlik a rémálom.   Lányom kitűnő bizonyítványt kapott.  Tök jó, hogy van egy ilyen csodás gyerekem, nem mindenki mondhatja el magáról, hogy kitűnőt hozott haza a gyereke. De én igen. ÉS érzem, hogy igényesedem, lassan beérik bennem a sok pozitív minta és beszélgetés. Az öltözködés még lassan alakul. De már beadtam a kérvényt, hogy szeretnék egy új cipőt tavaszra.  Csodás nap ez a mai. Arra gondolok, amivé válni szeretnék.  Elegáns, természetes, visszafogott franciák nyers erős, bevállalós, jég hátán is megélő oroszok, dícsérős mosolygós amerikaik,.....lomokat eltűntetni a látótérből virág kell virág, virág.......virág a születés szimbóluma, a halottak virágot kapnak a sírjukra, a termékeny nőknek virággal kedveskednek, az édesanyáknak szintúgy. Virágok, tisztaság, világosság, melegség, illat...a gyereknek is ez kell, hogy szépen nőjön bele a szépséges életbe.