Mosolyogva, türelemmel farsangoltatni a gyerekeket. Akkor is, ha olyan depressziós és gátlásos vagyok, hogy kabátban maradok és legszívesebben tíz perc után hazarohannék. De nem teszem. Mosolyogva fogadom fiam dühkitörését, a legtermészetesebben, szintén mosolyogva írom egy pzs-re egy pszichológus telefonszámát, tíz év felejtés után egész tűrhetően kommunikálok egy német házaspárral és még a haragosomat is mosolyogva hazafuvarozom. Nem lehet másképp. Ha mások egy háború közepett képesek mosolyt erőltetni magukra, akkor nekem kötelességem. Harcolva a betegség és a kirekesztettség ellen. Csak azért is. Én megtehetem még, hogy mosolygok. Én is imádom egyébként, ha rámmosolyognak. Túlélni. Muszáj a túlélésért kezelni tudni az embereket. Ha már bunkósbottal nem is csapnak agyon, de a magányban és a hargba is bele lehet halni. Lásd lupusz.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.