Mosolyogva, türelemmel farsangoltatni a gyerekeket. Akkor is, ha olyan depressziós és gátlásos vagyok, hogy kabátban maradok és legszívesebben tíz perc után hazarohannék. De nem teszem. Mosolyogva fogadom fiam dühkitörését, a legtermészetesebben, szintén mosolyogva írom egy pzs-re egy pszichológus telefonszámát, tíz év felejtés után egész tűrhetően kommunikálok egy német házaspárral és még a haragosomat is mosolyogva hazafuvarozom.  Nem lehet másképp. Ha mások egy háború közepett képesek mosolyt erőltetni magukra, akkor nekem kötelességem. Harcolva a betegség és a kirekesztettség ellen. Csak azért is. Én megtehetem még, hogy mosolygok. Én is imádom egyébként, ha rámmosolyognak.  Túlélni. Muszáj a túlélésért kezelni tudni az embereket. Ha már bunkósbottal nem is csapnak agyon, de a magányban és a hargba is bele lehet halni. Lásd lupusz.