Embernek maradni az embertelenségben. Áldás arra a sok unalmas és egoista, meg tőlem és mindentől rettegő emberre akivel körül vagyok áldva.  Egy pesti hétvége után elfáradva, folyamatosan mosva az oviba szoktatós gyerekkel. Sokat sütök-főzök, de az is már csak amolyan pótcselekvéses gyakorlás. Ugyanis alig van étvágyam mostanában.  Marfan-betegségre gyanakszom magamon, hogy nincs rajtam semmi zsír, meg olyan szívbillentyűhibám van, meg gerincferdülésem volt, rövidlátásom van.  Nem tudok pihenni mostanában. Nem vigyáz senki a gyerekeimre, szarakodnak a kocsik, nem kapok szabadnapot. A vallás az ópiumom, gyakran forgatom a Bibliát.