Falak átfestése, néhány új lámpa és függöny, sok régi lom kidobása. Ennek a háznak annyira szar a tájolása, hogy napsütéses fényes nappal égetni kell a lámpákat, egyedül a fürdőszoba világos. De szerintem rajtunk már csak egy költözés segítene, mert én már a faluba vezető kacskaringós útban sem a romantikát látom, hanem a következő téli hótorlaszok miatti szobafogságot, ideges leszek, mert el kell menjek a gondnok háza előtt, akit utálok és az emberek nem integetnek vissza a buszmegállóból, csak néznek rám, mint egy földönkívülire. A fél falu akkor se köszön vissza, ha előre köszönök. Ha van "sötét Zala", akkor ez aztán az.  Bennem él még az ősmagyarok nomádsága, én minden évben sátort bontanék és odébbállnék, ahol nincs jó társaság, meg kedvező lakókörülmények.  Ahol már mindent lelegeltek a birkák.  Éheznem kell, míg újra kisarjad a fű. De sose fog, ha minden nap azt az egy-két új szálat ismét kipusztítják. Rettegek a haláltól. Éhes vagyok és undorodom a kajától egyszerre.  A legújabb dilim, hogy biztos rákos is vagyok.  Nyolc év fosás után már nagyon kéne egy kolonoszkópiás beutaló.