Kezd végre igazi, hosszú hajam lenni.  Néha eszembe jut, hogy soha többet nem akarok hajat vágatni. Ismertem egy roma nőt, akinek sose volt vágva, mégis gyönyörű haja volt, a bokájáig ért. És nem fésülöm. Majd egyszer talán beáll rasztába. Sokszor kontyba csavarom, így nem annyira zilált annnak ellenére, hogy már hónapok óta nem fésülöm. Borotválkozni szoktam és a szemöldökömet is szedem. A kiütéseim ellenér enőnek kell tudnom maradnom.  Bevállaltam egy feltűnő szemüveget. Már alapozó sem kell. Bev állalom a bőrfarkast is.  Be kell tudni vállalni a dolgokat. Elszenvedni tudni. Mélyen. Gyökeresen. Néha eltűrni nyugtató nélkül a görcsöket és mélypontokat.  Tessék, itt a testem, ha meg kell halnom, odaadom. Négy centis érdaganat a megnagyobbodott májamban.  És még amiről nem tudok.  Haljak meg, ha kell.