Már önmagában a lupusszal leszázalékolnának, de én dolgozni akarok. Ha csak négy órában is, de muszáj valamivel elfoglalnom magam.  Most ugyan még a gyerekek elfoglalnak, de semmiképp sem szeretnék itthon maradni már sokáig, maximum főállású anyának a legkisebb nyolcéves koráig, azt is főleg a macerás közlekedés miatt.  Egyébként kezd rohamosan kivilágosodni a fejem. Örülök az apró örömöknek, próbálom a dolgokat lassabban, alaposabban, "szeretettel" végezni. Mert lehet, hogy ez az utolsó napom, mert a gyerekek már abban a korban vannak, hogy minden nap a kiegyensúlyozottságra kell törekedni, nem lehet összevisszaságban élni, főleg a fiamon látom, hogy szüksége van egy napirendre.  Egyébként ma nem vagyok szomorú még a borús idő ellenére sem.  Van már két autónk, szerencsére így kevesebbet stresszelem magam a cigányok miatt és a mufurc falubeliek miatt is.