Én is de szívesen lennék rendező. Akár színházban, akár filmen. Csak hogy ahhoz együtt kell tudni működni emberekkel. Ez itt a bökkenő. Egyszer az egyik oktatóm mondta másfél év gyakorlás után, hogy ha nem lenne a többi autós az úton, már tudnék vezetni. Talán, hogy másfél évre rá megtanultam forgalomban is vezetni(Budapestet még nem vállalnám be, de egy kisvárost igen), talán egyszer évek múltán az emberekkel is megtalálom a közös hangot, rájövök az ők  "közlekedési szabályaikra". Az a legrosszabb, amikor vágyakozik az ember másik emberek után, de tudja, hogy kudarcra vannak ítélve a kapcsolatai és csak álmodozás az egész. De kezdek már pozitívan álmodozni. Egyrészt "naés, kit érdekel, mit gondolnak rólam, akkor is legyek önmagam", másrészt meglátok pozitív követendő példákat és próbálok ilyen előnyös tulajdonságokat magamévá tenni. Mindkettő nehéz feladat még egyelőre számomra. De törekszem. Bele kéne már préselődnöm egy elfogadható és kellemes egyéniség intervallumába, aki már a pozitív töltés felé mozdul el.