Semmi érdekes a világon. Egy sokkal gyengébb kávé reggel, egy sokkal gyengébb kávé ebéd után, egy fél cigaretta reggel, másik fele ebéd után.  Két korty vörösbor étkezések után, ha nem kell vezetnem. Minden nap nyugtató. Egyelőre ennyit tudok megfogadni a szívem egészsége érdekében.   Persze nem jó, mert így töredéke csak az élvezet. A kávé nem elég keserű, a cigarettát pont hogy elkezdeném élvezni, már el is nyomhatom.  Majd a vörösbor  , meg a nyugtatók elringatnak. Komolyan mondom, jólesett fél napot a kórházban pihennem. Lehet, hogy egy hétig lebegnék a pszichiátrián és rendbejönne a szívem. Ha mégegyszer rosszul leszek, kérek oda beutalót. Aztán meglesz az üdülésem.  Holnap megyek szívultrahangra, úgyhogy utána lesz járva a problémának.  Gyógyszer, vagy szívműtét. A katéterezéstől azért félek. Majd kérek valami jó erős nyugtatót.  A depresszió is tönkreteszi a szívet.  Úgyhogy hiába lennék gyógyszerellenes. A csórók nem jutnak el pszichoterápiára, kapkodják be a párszáz forintos nyugtatókat.  Megalapozottan vagyok most leszarom állapotban.  Nem jó, ha szállnak a gondolatok. Úgysem akkor jön az ihlet, a tapasztalatok összegzése és leülepedése. Nincs értelme tovább azon görcsölnöm, hogy egyedül kell kikeveredjek a depresszióból. A lupusz önmagában depressziót okoz, mert begyullad az agy is. A szívem miatt meg könnyen lehetek fáradékonyabb, vagy ahogy a környezetem mondja, "lusta".  Nem csak jellemhiba. És sose fogom tudni magam a hajamnál fogva kirángatni a mocsárból. Hiszen nem elég erős a kezem. Nem kell a mocsár, de nem elég erős a kezem.  És hát a korral azért mindenki többé-kevésbé bölcsül, tapasztal, következtetéseket von le, talán még az empátia is fejlődik, miközben a test lassan, de biztosan hanyatlik. PErsze mikor az ember már igazán okosnak érezheti magát, meg majd jön a demencia. De azt még meg is kell érni. Ma kicsit szomorúbb vagyok, mint tegnap voltam.