Rájöttem a nagy túlélési titokra. Önbizalom.Tisztában kell lennünk saját értékeinkkel. Kreatív vagyok, jó nyelvérzékű, és igaz, hogy csak félművelt, de sokrétűen tájékozott és ha jól felöltözök, dekoratív is vagyok. Türelmes vagyok és barátságos.  ÉS rengeteget fejlődtem az utóbbi egy-két évben önmagamhoz képest. Tudok örülni mások szépségének és ragyogásának, türelemmel viselem, ha a háttérben vagyok, kicsit kevésbé vagyok sértődős és én tudok bocsánatot kérni, sokszor mondom, hogy köszönöm, kicsit kevesebbet, hogy bocsánat.  Férjemet is ösztönöznöm kell, hogy legyen több önbizalma. Dicsérni. Hogy hejes, csinos, férfias, csődör, okos, nagyszerű apa, gondoskodó férj, kreatív, környezetvédő, embereken segítő. Erősíteni benne a jót. Az én jómat hozzátenni. Türelemre és odafigyelésre tanítani. Mosolyogni, előre köszönni, kihúzni a derekat, szépen felöltözni és a gyerekeket is folyton dicsérni, még akkor is, ha nem annyira gondoljuk éppen ügyesnek, vagy szépnek.  Nem szabad elvenni az emberek önbizalmát.  (Kivéve akikre tényleg haragszunk, de őket is inkább csak megingatni kell gőgösségükben és elbizonytalanítani bonyolult kérdésekkel és problémafelvetési lehetőségeken.) Okos vagyok. ÉS nem igaz, hogy rasszista vagyok. A kórházban egyedül én nyugtattam meg és adtam kölcsön a mobiltelefonomat az őrjöngő cigányasszonynak, akit viselkedése miatt kizártak a gyerekosztályról.  Megláttam benne is az embert, az aggódó anyát.  Én ettem többször is egy asztalnál cigánnyal, mi foglalkoztattuk is őket-utána évben ugyanők ugyan betörtek hozzánk.  De ők is emberek és rájöttem, hogy asaját taktikájukkal kell leszerelni őket. Én is szegény vagyok, én is ezt, meg azt akarom venni a gyerekemnek, nézd, nem tudok venni magamnak egy új cipőt, nézd, dől szét a fürdőszobám, de ha egy fél kiló kenyér vagy egy zacskó tészta kell, azt szívesen adok, de money-t nem. A cigány olyan, mint egy gyerek. Nem tudja beosztani a pénzét és elveszi a másikét, mintha homokozólapát lenne. De a cigányt is megdicsérem, ha jól viselkedik. Bassszus, hatott a Medazepam.  Elborít a szeretet. De komolyan, fitogtatni kell az okosságot és el kell azt bizonytalanítani, aki rosszat akar nekünk és nagyon beképzelt. Megbántam már, hogy kirúgatással fenyegettem a falugondnokot. Finomabb eszközökkel is kellemetlen helyzetbe hozhattam volna.  Elég lett volna elsírni magam, hogy hogy megbántott engem és hogy a falugondnok dolga a gondok megoldása.  Selfebben kellett volna kommunikálnom. Hogy attól érezze magát szarul, hogy én kiborulok. PErsze van, aki erre érzéketlen, de egy nagyobb közönség előtt azért hatásos lehet. Legközelebb majd idegennyelven köszönök a nemköszönőknek és csakazértis mosolygok és előre köszönök.  Jót, jót, jót adni.  Ebben a kemény , begyöpösödött közegben is jót. Mert tudom, hogy én is jó vagyok.  Mintha mostanában idegen gyerekek is jobban szeretnének. Megfogják a kezem, megölelnek.  Régebben nem volt ilyen. Egyébként szerintem sok ember azért gonosz, mert neki magának nincs önbizalma. Erről szól a megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Azért messze vagyok még ettől, de már kezdem kapisgálni.