Semmi, semmi különös.Meditációs zenéket hallgatok, a facebook-on keresem a rengeteg volt osztálytársat, ismerőst. Olvasgatok, megosztok pozitív gondolatokat. Sok idézet számomra mégis zavaros, semmitmondó. Unatkozom. Kicsit kezdek már szorongani apósom látogatásán. Üresnek érzem a fejem. Főállású anya leszek még hat évig. Hat év itthon. Talán belefér egy orosztanfolyam. Az angolomra is gyúrhatnék. Vagy az olaszt újrakezdhetném. Van itthon egy könyvtárnyi nyelvkönyv, de egyedül nem megy. Pedig milyen jó volt, mikor tizenévesen egymás mellé raktam az angol, német, olasz, finn könyveimet és kerestem a hasonlóságot a szavakban. Finnül egyedül kezdtem tanulni. De az orosz riaszt a cirill betűivel.  Kínait is lehetne még . Álmok. Nagymamám unokatestvére tizenvalahány nyelven beszél. Állítólag ő is gyerekkorában egymás mellé rakosgatta a nyelvkönyveit hasonlóságok után kutatva. Svéd, meg norvég, meg holland, ilyen egymáshoz közelebbi nyelveket.  Olyan jó érzés külföldi  időseknek Hello-val köszönni. Visszaigazolt facebook-on a csaj, akivel férjemet meggyanúsítottam. Mondjuk van egy rakat közös ismerősünk.  De már nem érdekel. Férjem bizonygatta, hogy ő bizony hűséges, sokat hazudozik az ember, végül saját maga is elhiszi. Próbálok pozitív lenni.  A másfél éves ma kimondta, hogy csokigolyó. Meglepett.