Múltkor sikerült kicsit spirituális dolgokról beszélgetnem valakivel a templomban.  És megint hatalmasat sírtam, mikor arra gondoltam, hogy mennyire meg nem értett lehetett gyerekkorában az a sok háborúzó férfi.  Rohadt magányosak is lehetnek.  Az ember magányában megkattan, sokkal könnyebb negatív, destruktív irányba elmozdulni. Veszélyes, ha valaki az utálkozásához társakat, megerősítőket talál. Rossz az, ha a közös ügy rossz.  Most próbálok embereket toborozni, hogy jöjjenek el velem a Krisna völgybe kicsit  kikapcsolódni.  Nehezen és ,lassan megy, de több év vágyakozás után Szántóra is eljutottam.  Lett kakasunk is.  Mikor hoztuk, olyan ösztönösen fogtam meg.  Szeretem az állatokat.  Az embereket is szeretném. Ha hagynák magukat. A depis anyukával is elkerüljük mostanában egymást. Mintha direkt úgy mennének mostanában a gyerekei, hogy ne találkozzunk. Nem lehet semmit sem erőltetni. Azért próbálok minden nap pár jó szót váltani vele.  Barátnőjével, egy volt osztálytársammal is összejöhetnék, csak ő a városban lakik.  Figyelnem kell a barátkozásra adódó alkalmakra.  Figyelnem kell mindenre. Hogy észrevegyem a vészjósló jeleket. Hogy ne vágjanak át. Hogy időben szóljak, ha valami nem tetszik-mosolyogva, kulturáltan, selfen. Igazából engem azért a férjem meg a pszichológusom tanított meg selfen kommunikálni, mert otthon a nővéremnek mindig hagyták, hogy rondábban beszéljen velem, mint a kutyánkkal. De vajon miért volt benne annyi gonoszság? Érezte szüleim közti feszültséget?!  Engem ő többet bántott, mint ez utóbbi? Miből fejlődhetett ki a gonoszsága? Aztán most meg állatidomár lett belőle. Megszelidült egy normális pasi oldalán. De a pasi mondta nekem, hogy nagyon fel kellett tuningolnia nővérem önbizalmát.  Mostanában jóval lájtosabban elemezgetek ilyen családi sérelmeket. Nem kattogok rajta folyton a szorongásoldónak köszönhetően.  Nem tudok belesüllyedni egy konkrét gondolatban, mindig jön valami újabb, ami lehet akár pozitívabb is. Nem is olyan rossz a Medazepam.  Alkohollal is el lehet ezt érni, de akkor jön még egy olyan gátlástalan idiótaság, például hogy a halottak bomlását fél óráig részletezem a gyerekeknek.  Nem akarok olyan lenni, mint apám, aki dugiban vízzel visszahigította a ruhásszekrényben rejtegetett pálinkát, aztán sárga szemekkel órák hosszat mesélt nekem a földönkívüliekről.