Autoimmunnal élni cifra dolog. Az ember nyolcvannak érzi magát néha huszonnyolcan. Ja, már kilencen.  Reggel rohadt rosszul voltam, egész héten buszoztattam a gyerekekekt, cipeltem a kicsit, ráadásul tegnap elfelejtettem bevenni a szteroidot is.  Sántítottam, fájt minden mozdulat.  Éhgyomorra mit lehet reggel....két Aspirin protect meg volt még valahol egy tabletta Meloxikam-nem szteroid gyulicsökkentő.  Egy óra múlva jobban.  Adiemust hallgatok. Én, a gyenge, akinek nincsenek barátai, akit hanyagol a családja, csak eltalált a szeretet.  A betegség is javítja az empátiát, nem csak a gyerekek.  Ma jöttem rá, hogy nekem szülés után begyulladhatott a pjzsmirigyem is, ezért is a fogyás, a hasmenés, a gyors szívverés, a depresszió, mert szokta mondogatni az immunológus, hogy "emelkedett TSH", de nem részletezte, így is elég tudálékos vagyok.  Csak ma volt időm kicsit olvasgatni Csernobil témában és ott is említették, hogy bizony, bizony, autoimmun betegségek, köztük pajzsmirigy megbolondulása is.  Írták, hogy az enyhébb pajzsmirigy elváltozásokra nem szoktak külön gyógyszert felírni.....enyhe, de nagyon érzékeny kategória vagyok. Tehát környezeti ártalmak, plusz stressz miatt nem állt vissza az immunrendszerem terhesség után a normál szintre. Paleóznom kéne. De depisen nehéz.