Ki bízzon bennem, ha én magam sem.... Újból meg kellett szülnöm magam. S a gyerekeimmel való együttélés során tudatosulnak bennem rég elfeledett, vagy meg sem tanult dolgok.  Találtam egy új kedvenc előadót; Birdy, most őt hallgatom.  Fáj a torkom, a fülem, a hónom alja, a homlokom, a bőrömnek fáj minden súrlódás.  Om mani padme om-ra váltottam, mert nagyon szarul vagyok. Lenne sok gondolatom megírni, de nagyon elfáradtam ma a felmosásban, meg stresszeltem magam, hogy sötétben-esőben kellett vezetnem, tegnap anyám izgatott fel, tegnapelőtt férjem veszekedett velem.  De ez a zene eddig még mindig segített. Máris jobban vagyok. A kicsi is idejött gyurmázni.  Szerintem ő is megérezte, hogy nem vagyok jól. Nekem dől, hogy adjon egy kis erőt. Én meg sírok a meghatottságtól. Ma is sírtam. Mikor a life networkon egy szülést néztem.  Úgy üvöltött a nő kitolás közben, mint egy csecsemő. Nagyon meghatott.  Nekem nagyon szép szülésélményeim voltak, kicsit én is ordítoztam ugyan, de szerintem nem okozott traumát. Vajon anyám szülése lehetett olyan rettenetes, előző életeimben követtem el szüléssel kapcsolatos bűnöket, vagy csak nagyon szeretnék szülésznő lenni, csak a családom nem támogat ebben.....nem tudom, melyik miatt érint érzékenyen a dolog.