Nem tudom, folytassam-e a baptistákkal a barátkozást. Vagy keressek valamilyen katolikus közösséget inkább.  Az én elképzelésembe nem fér bele Mária semmibe vétele és a halottakkal való kommunikáció bűnössége.  A házunk előtt például elhalad egy katolikus zarándokút.  Nem bíznak bennem az emberek. Felülrő várom a barátokat. De a baptista terhes nőt meg kéne látogatnom, szerintem depis ő is otthon és kell neki a biztatás, hogy ne érdekelje az emberek véleménye, hogy kis lakásba minek negyedik gyerek. Csak vitatkozni nem érdemes vele vallásügyben.  Miattam nem kell buszozni rosszulléttel.  Még kaját is vihetnék neki.  Figyelni, kinek van éppen szüksége rám. Apámat is lassan megint meg kell látogatnom. Szintén depressziós. Súlyosabb fajta. A temetőbe is vihetnék virágot. Pécsre is majd elmehetnék anyámmal.   Nagyon fontos szerintem a halottakra emlékezni.  Hullamosó is lennék, ha férjem nem lenne ilyen kényes.  Bárcsak az álmaimnak legalább a felét meg tudnám valósítani.  Szépen nőnek a gyerekek.  Konfliktuskezelést gyakorlok a középsővel. Pont én. Dehát megpróbálom. Hogy inkább a falat rugdossa, ne az emberek lábát, vagy a nyelvét öltse ki égtelen sikítozás helyett. A rosszat egy kevéssé rosszal behelyettesíteni. Mellette meg iszonyatosan elkényeztetni. Mert "normális" fegyelmezéssel asztmás rohamig ordítja magát a radiátor alá bújva. Nem lehet mindenkit a hagyomásos seggrepacsikkal, meg pofonokkal nevelni.  Az is erő, ha vki megállja pofonok nélkül. Ma még hülyének tűnhetek, de később be fog igazolódni, hogy nekem van igazam.  A szeretethez és a türelemhez is nagy erő kell. Hát a következetesség nem sikerül. Nem lehetek tökéletes. Senki nem bízik bennem, majd én bízok magamban és tudom, hogy az égben még páran hisznek bennem. Túl kell élnem. Sokat segít dr Chen inulinos probiotikumja. Most a bélflóra megerősítésére feküdtem rá. A remény hal meg utoljára.