Életem első állásinterjúja a megyeházán. Hát nem a hippi háromgyerekes anyuka kellett közfoglalkoztatott titkárnőnek. De ottvoltam. Bízom benne, hogy valakinek éppen énrám lesz szüksége. Addig meg beülök egy kertésztanfolyamra, amíg ki nem dobják a folyton bepisilő, de egyébként végtelenül aranyos gyerekemet az oviból. Isten szeret. Hónapok óta tengelytöréses kocsival közlekedtem. A Szentlélek egybentartotta alattunk. Érzem az energiát, a növekvő bizalmat. Büszke vagyok magamra. Ja és a lányomra, aki megnyert egy városi nyelvtanversenyt. Néha eljárok a babtistákhoz és adjuk egymásnak a jókívánságokat. Máskor bűnbánóan és szavak nélkül állok hosszan a pszichiátria mellett álló Szűz Mária szobor előtt. Aztán felsétálok a Kálváriához és a domb tetején az om mani padme om-ot mantrázom a madárcsicsergésbe feledkezve. Szeretek élni. Oda se neki identitászavar, meg személyiségzavar. Oda se neki farkas. Áldás az irigyeimre. Áldás az ördögre. Áldás egoista ateistákra és népirtókra. Áldás Mindenkire. Mosolyogni bele a világba. Amíg tehetem. Aztán majd odafentről.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.