Kiakadtam, mikor az autisták honlapján engem szidtak, hogy engem olvas valaki, hogyan nem kell élni, meg gyereket nevelni, illetve valaki azóta tiszteli a szüleit, amióta az én mocsokságaimba beleolvasott. Hát gyakrabban fogok törölni. Én terápiás céllal írok, tudom, hogy sok helyen csinálhatnám jobban a dolgokat, de egy őszinte és borderlein-gyanús emberrel már ne szúrjunk ki, hogy bemocskoljuk egy másik pszichiátriai betegség honlapján. Szóval hányok a statisztikáimtól, hogy a mocsár-, meg a napiszar.hu-n emlegetnek, meg még itt-ott anyáznak. Nem bírja a beteg lelkem ezt. Én nem bírom a kritikát egy csöppet sem, mert nem vagyok egy egészséges személyiség, mert a környezetem is beteg (volt)és lenullázta az önbizalmamat. Szóval ezért töröltem, ezért sem írok mostanában. De látjátok, vonz a klaviatúra, panaszkodnék, életjelet adnék magamról az éterbe, de ezentúl még jobban meg fogom gondolni, miről. Mert sokkal több a susmus, a kinevetés, a megalázás, a bunkóskodás, mint a barátságosság, az empátia. Hát persze, én is elmebetegkedni megyek fel a netre, nem dicsérni. Unatkozó pasik szoktak csak jócsajokat pontozni....
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.