Semmi, semmi különös. Alakulna a költözés....ha csak rajtam múlna....semmi konkrétum, három hét múlva mehetünk vissza büdöslábú apóshoz ablakot csukogatni.  Férjem eldöntötte, hogy Pesten akar maradni, hátha majd egyszer valaki előrukkol neki egy jobb állással, de momentán olyan szarul keres, hogy  nem akar albérletbe menni, majd talán após pajtás kifizeti a részünket , hogy lehessen tovább gondolkodni és az idegeimet húzni.  Még mindig csak én tartom fontosnak, hogy ezeknek a gyerekeknek kiegyensúlyozott szülőkre van most nagyon szükségük, minden hónap számít, nincs olyan, hogy "majd talán tavasszal". Nincs. Viszont mióta mindenkinek kikotyogtam, hogy időnként iszogatok-hátha észrevesznek, hátha valaki a férjem lelkére beszél, meg ugye barátok nélkül ezt a szarul megoldott lakhatást megélni.....szóval mostanában hamarabb le tudok állni, elég a napi egy pohár bor, vagy egy üveg sör, nem kell a kettő és késő este sem kívánom, mert nem tudok jobban elaludni tőle, csak a szorongásom fokozódik-reped a ház, kapar a macska, szuszog a gyerek, berreg a hűtő, csillog a szemüveg széle, megannyi idegesítő kicsi inger, meg nem megy szédülve az elalvás könnyen-szóval pont mióta elszóltam magam, jobban kordában tudom tartani a szenvedélyemet. Kipróbáltam egy relax drink-et és mintha tényleg használna, de lehet, hogy csak placebo és biztos abban is egészségtelenül sok a cukor, mint energiaital testvérében, meg drága is. De néha még az is megnyugtató, ha az ásványvizes flakont húzom meg egy idegesebb pillanatomban.  Cigiből is tudom tartani a napi 2-3 szálat. most épp a leggyengébbet szívom. A kávét úgy egy hónapja főzöm, nem keverem , délután másodszor lefőzöm ugyanazt és jól esik cukor nélkül is.  A gyerekeket hagyom önállóbban enni, csak a végén segítek be egy kicsit, ha túl sok maradt a tányéron.  Icipicit lazultam az utóbbi egy-két hétben.  Egyedül az arcomon van valami ismeretlen eredetű kiütés, ami miatt fogigátlóval le is álltam, mert lehetséges mellékhatás, azóta petting,  Megnyugtató napirend. Következetes séta és egészséges ételek.  Minden nap pár oldal könyv, két hete vettem hosszú idő után két új könyvet magamnak. Meg a fiamnak egy Tesz vesz várost. Csak pár oldalig jutok naponta, bele-bele kapok különböző könyvekbe, meg a kötelező Nők Lapja. Meg felhalmozott régi könyvekbe is. Angol tanárképzős könyv. Nő biológiája. Olasz könyv. Finn könyv, Jókai Anna.  Pár oldal. Más gondolataiból is. Mert főzős, meg utazós blogon kívül mostanában nem találok semmi színvonalas írást laikusoktól az interneten.  Az előbbiek meg nem kötnek le.  A Bezzeganyán szoktak szép nyavalygások lenni. Nem segítő nagymamák. Megbánt abortuszok. Durva, ugyanakkor elgondolkodtató dolgok. A világért nem kommentelek. Mert aki jókat mond, az sokkal különb nálam, aki meg hasonló, meg sértődős, azt hamar lehordják, mert sok a bunkó, meg a régi, beképzelt. Most egy kicsit jobb periódusomban vagyok. Kicsit könnyebb lesz nekem is, a gyerekeknek is az óvodával. A pesti lakhatás meg....még nem tudom. Okosan kell játszani a szavakkal, az alkohollal, a szabadidővel.....és csöndre, csöndre nevelés. És figyelni....ablakokra, nasikra, hangoskodásra ,érdekérvényesítésre.....nem tudom, érdemes-e még após kiutálásán dolgozni, miután kijelentette fiacskájának, hogy ő aztán nem megy el, mert mindannyian tiszteletlenül beszélünk vele. Csak sikerül-e minket kifizetni. Tegnap éppen azon gondolkodtam, hogy az sem jó, ha az ember egyáltalán nem haragtartó. Hogy pár nap múlva elfelejt minden sérelmet és minden megy tovább, "majd lesz valahogy". Sajnos sem apósom, sem férjem nem haragtartó. Össze szoktak szólalkozni, de egy hét múlva már mindent megbocsájtanak a másiknak és nem képesek elszakadni egymástól. Nem a szeretet fűzi őket össze. Hanem a kivagyiság, hogy ő aztán nem hagyja cserben a másikat, a jó családapa, jó fiú, jó apa, jó nagypapa, ha haraggal is, de nem olyan rossz együtt, mert anyagilag tényleg nem rossz, de engem, a szorongó, szomorkodó, gyerekként és bábként kezelt anyát is tessék észrevenni mert mégiscsak én vagyok a legtöbbet a legnagyobb kinccsel, a gyerekekkel és nekik nagyon sokat számít az én jó lelkiállapotom. Sokkal kevesebbet kiabálok mostanában velük, meg az apjukkal, mióta imádkoztam Jézushoz, hogy legyen erőm a gyerekeimet felnevelni, meg mióta megfogalmaztam a környezetemnek is, hogy én Pesten költözködni szeretnék, és fáradt vagyok és szar, hogy ez van, de néha pótszerekkel élek.