Fejfájósan, fáradtan, szomorúan. Rohadt zalai búval baszott idő.  Vajon tényleg igaz, hogy hatalmas antennákal manipulálják az oroszok a felhőket?  Vagy a Golf-áramlat nem a régi már, vagy mi a franc az oka, hogy ilyen csapadékos mostanában az idő.  Elkezdtem olvasni egy jó könyvet. Valami Sors és sérülés, ilyesmi a címe.  Tegnapelőtt óta úgy fáj a fejem, hogy nem bírok gondolkodni. Várom már a legutóbbi labor eredményeket, nem emészti-e magát a vesém, mert az okozhat magas vérnyomást.   Pedig azért is blogolok, hátha jobban leszek. Figyelemelterelési stratégia.  Már annyiszor segített az írás a mélypontokon. Meg szerintem férjem is olvassa titokban és talán  elgondolkodik egy kicsit.  Annyira keveset beszélgetünk.  Olyan öregnek és betegnek érzem magam. Baszki, már sírnom sem szabad, megint szúr a szemem.  Baromi rossz a szemem is. A szteroid sem használ neki.  Tudom, hogy orvosnak kellett volna elmennem, de annyira nem értem a fizikát, meg a kémiát, matekot. Természetgyógyászatban gondolkozom mostanában.  Azt hiszem, ahhoz nem kell diploma. De úgy szeretnék mind magamon, mind a családomon és másokon is segíteni. Valahogy érzek magamban egyfajta küldetésvágyat és elhivatottságot, hogy enyhítsek betegségeken és elkeseredettségen.  Nagyon szomorú a világ. S persze én is benne.  Szeretnék tudni adni és elfogadni. Nem kiszolgáltatottnak lenni.