Ha tudnék dalt belinkelni, Dido-tól a thank you-t választanám, azt a dalfeliratost, amiben a dob és a taps kifejezettebb.  Beletörődős, mégis bizakodós szám. Az egyik kedvencem.  A régebbi blogomban volt egy csomó zene. Jobban megy zenére az írás.  Hiába a nyugodt falu. Az ember nem lehet elég nyugodt.  Ha nem a gazdálkodásban látja a jövőjét akkor probléma a sok bejárás, a nap megszervezése, mindig józannak kell lenni, mindig működőképesnek kell lennie a kocsinak, vagy pedig kötél idegek kellenek a tapintatlan falusiak elviseléséhez, a cigányok magyarbántalmazásához.(az egyévest megdobálták jéggel)  , igazodni vasfegyelemmel időpontokhoz.  Nem akarok negatívba átmenni. Most szerencsére szépen kalapál a szívem, a nap is kisütni tűnik.