Megírom a végrendetemet. A gyerekeim maradjanak a férjemnél, költözzenek vissza Budapestre és vegyenek részt minél több kulturális programon, ne a tévét nézzék, ne a szobába legyenek bezárva.  Legyenek cserkészek, járjanak küzdősportra, ne erőltessék a tanulásukat, legyenek nyugodtan szakmunkások akár. Vagyonom csak egy lepukkant családi ház negyed része. Maradjon a férjemé és költse a gyerekek különóráira, egészséges táplálására.  Férjem nyugodtan házasodjon újra, nemzzen új gyerekeket.  A temetésem legyen vidám,  szórjanak virágokat, törjenek borosüvegeket, ordítsanak, Alice Cooper-től szóljon a Poison , minden gyászoló boroskólát igyon a tiszteletemre, aztán legyen egy kis halotti tor és azon aki tud, jól rúgjon be.  Hamvasztásom legyen, sóurnát kérek és a Zalába eresszék. Legyenek minél többen ott, nem kell a részvétnyilvánítás mellőzését kérni, legyen pap is és erős tömjénfüst.