Szörnyű visszatérni ebbe a faluba egy balatoni hétvége után. Tudtátok, hogy két éve még a csatorna sem volt bekötve ebbe a faluba? Hogy földgáz a mai napig nincs(pedig Romániában mennyi faluban van és Zala mégiscsak földgázlelőtelep). Budiba szarunk, mert három napja tönkrement a szipi-szupi új csatornabekötésre rákötött cső. Nekem felsőfokú nyelvvizsgám van, felmenőim bárói orvosok, katonaorvos, aki Magyarországon először oltott emberbe sertésinzulint, férjem kétdiplomás, szintén felsőfokú nyelvvizsgás. Adót fizetünk mindketten és három kivételes intelligenciájú gyereket nevelünk. És itt lakunk egy zsákfaluban, ahol a falugondnok kimondta, a traktorvezető Marika, hogy én a három gyerekemmel senki vagyok, miránk nem érdemes várni. Nem köszönnek vissza.  A hétvégén az újonnan felvet takarítónő helyett ganéztam férjem munkahelyén a nyulakat és a csirkéket, én takarítottam ki a konyhát, a turistaházat, én gyomláltam, locsoltam.  Nagyon felhúztam magam a láblógatós takarítónőn. Ottlakhatnánk a szolgálati lakásban és én különbül megcsinálnám a munkáját. Sőt, még németül idegenvezetnék is. ÉS talán gyerekfoglalkozást is tudnék tartani nem csak konyhanyelven.  A szomszéd néni megint elmondta, hogy kertészkedjek, de mit csinálok én már az 5000 négyzetméteren a méteresre nőtt japán keserűfűvel, akáccsemetékkel, lapulevelekkel, zsurlókkal, páfrányokkal, bodzabokrokkal.  Fel fogok fordulni ebben az igazságtalanságban.