Nem jutok el sehová. Ingerszegény, beteg környezet.  Nem tudok pihenni.  Nagyon megviselnek ezek a szünidők, ezek az összezártságok.  A gyerekek egész nap a tévét nézik, aztán meg férjem nekiáll velük barkácsolni, meg gyertyát önteni, megy a veszekedés utána a nagy rendetlenség miatt.  Csatornaeldugulás szilveszterkor, szótlan-sótlan szaunázás, vélt, vagy valós betegségek, ablaktörés......és nem tudok elmenni már hónapok óta pár órára itthonról gyerekek nélkül, mert nyáron egyszer chateltem egy fiúval, aki a templomban vigasztalt, de most még a női gyülekezetbe se tudok eljárni, bazdmeg, mert a rádió estére ónos esőt mond, busz meg hét órakor van utolsó.   A részmunkám se álomállás. Szorítanak a határidők, a papírmunkák, több embertől is függök, mikor tudnak a gyerekeimre vigyázni, kinek a munkáján kell osztoznom, néha nem is értem, néha erőltetettnek érzem az egészet.  Szóval nem igazán ad keretet a napjaimnak, ugyanakkor azt érzem a bölcsőde hiánya nélkül, hogy nem is vagyok jó munkaerő.   Nyomom a szorongásoldót, mégis nem sok választ el attól, hogy a fejemet a falba verjem. Nem szorongok, inkább elkeseredett vagyok.   Nem tudok egy spagettit se főzni.  Komolyan, a legócskább menza jobban főz nálam.  Meg ahogy az ételeim kinéznek, az is borzasztó. Elszakad a bundáskenyerem. Beszívja az összes vizet a tésztám.  Néha megszórom egy kis nátrium glutamáttal, hogy legyen menzásabb a fíling.  Valamit kéne zabálni, ha már innom nem szabad a Medazepamra. Ebédkor is rosszul lettem a nagy tányér tésztától. Teljesen beszédültem tőle.  Le kellett feküdjek.   Ne szívjatok Guilessis, vagy milyen cigarettát, az nagyon szar.  Túl sokat nézek tévét.  Tegnap a tövismadarakban volt, hogy a színésznő azért nem akar férjhezmenni, azért nem hiszi el, hogy lehet őt szeretni, mert az anyja őt sose szerette eléggé.   Kurva Medazepam, nem szedhetek belőle kettőt, mert rohadtul elmesésíti az agyamat. Nincs meg hozzá a testsúlyom, meg a májam is szar, pedig az orvos kettőt írt fel, de szerintem az sok.    Hol marad ma a szeretet, Jézus? Mostanában, ha hülye árnyékokat látok a szobában, elfordulok és imádkozni kezdek, lebeszélem magamat a szellemekről, meg a földönkívüliekről.  Nem érdekelnek.  Majd ha adnak valami különleges képességet, egyezkedem velük:), addig hagyjanak békén, elég nekem a bajom.