Növekvő lazaság, egyre jobb kommunikáció és konfliktuskezelés. Csakis lelassítva és szeretettel. Jobban figyelve az apró jelekre és igényekre.  Szemébe nézni mindenkinek és nem eldurranni az agyamnak. De ha el is durran, akkor is minél selfebbnek maradni. Mert sok magyar szerintem még utálkozni is fél igazán. De az én szempontomból ez nem akkora baj. Ha magamra maradok, akkor csakis a saját pozitív példámmal juttathatom előre életem akadályozóit. Ők is ISten gyermekei. Míg agyon nem vernek vascsővel egy ezresért. Lehetne erről egy dalt írni. Meddig tarthat a megbocsájtás. Emberi részről. Kicsit olyan, mint a pap dilemmája, aki testvére gyilkosát gyóntatja.  Meg hát rájöttem, hogy még nálam is egyszerűbb emberek pusztán a pozitívabb kisugárzásukkal és a barátságosságukkal nagyobb sikereket érnek el.  Szóval nekem most erre a szociális érzékenységemre kell ráfeküdnöm. ORvos és egyetemi tanár úgyse lehetek, de lehet, hogy még egy ruhatáros sem, ha minden kritikát felveszek. Embernek maradni minden körülmények között. Nálunk nem csak zsíros kenyér van, de olyan jó lenne erősnek lenni és megteríteni azt az asztalt szépen.  Az alapoknál olyan jó lenne erősödni néha.  Erő. A jó dolgokhoz.  Kínaiak, hogy miért nem tudtok higany helyett valami növényt keverni a műanyaghoz-muszáj-e a műanyag.....miért snassz a zsírból főzött szappan, miért kell orángutánokat égetni az olajpálmaültetvényekért. Imádkozom, hogy a pénzeseknek megjöjjön a józan eszük.  A Földet kell megmenteni, nem a Marsra készülni.  Csak hát az erőszakosabb a szaporább.  Jó lenne, ha ezeknek a környezetszennyező gyárosoknak megjelenne az öregapja szelleme és sugallna nekik valami természetesebbet, valami egyszerűbbet és ésszerűbbet.